Berlinben szinte lehetetlen olyan társasházi lakást vagy új építésű projektet találni, amelynek alaprajza testre szabható. „Miért nem veszünk egy használaton kívüli padlást és építjük be?" – gondolta a Schneider család. És így is tettek! Mindössze nyolc hónap alatt valóra váltották álmukat, hogy saját lakást tervezzenek. Ezzel a család egy egyébként egyre népszerűbb utat választott: a városi beépítéses fejlesztést. Ezek olyan fejlesztési projektek, amelyeket egy meglévő közösségen belüli üres vagy beépítetlen földterületen hajtanak végre. Ez egy olyan új élettér kialakítását teszi lehetővé a meglévő épületben, amely megfelel a modern igényeknek, mindezt anélkül, hogy tönkretenné a terület eredeti arculatát. Schneiderék egy üres vászon előtt álltak, és bármit megvalósíthattak, amit elképzeltek; pontosan úgy, ahogy a ma ismert Berlin is épült! Az ideális otthonról szőtt álmaikat tervekre tudták váltani, és ehhez mindössze arra volt szükség, hogy egy padlásteret friss levegővel és fénnyel töltsenek fel, így a semmiből egy valódi élettér jött létre.